Kemény István: Szomorúan
Ki kéne bolondulni innen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él,
Leszedni az i-ről a pontot,
De visszarakni, ha a helye fehér.
A legjobb, ha úgy marad minden,
Ahogy találtam, nem is volt rossz az úgy,
Megvetni a megbomlott ágyat,
Földön aludni, és meggyógyul a múlt.
Ajándék volt. Hallom, hogy koppan,
Mielőtt leesne, jóval hamarább,
Angyal száll át, helyreáll a rend,
Kibomlik a papír, kiesik a tárgy.
És akkor megkezdeni szépen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él,
Elfelejteni az egészet
Kis cetliket írni: tej, kenyér
tej, kenyér
(via mercsuh)
"Ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg, hogyha összeér az övé, meg a te térded. Akkor már érted, akkor majd érzed: egy pillanat alatt összerak és szétszed. Van pár szép seb itt a hátamon, van pár szép év itt a vállamon. Vele jó volt, előtted is vállalom, veled jó, mert itt vagy és átkarolsz, mindenre válaszolsz, mindig rám vársz, én meg rád, akár egy táncház. Pördülök veled, nézd derekad hozzám, ha könyv volnál, százszor újralapoznám."
- (via szandrinus)
(Source: mynameiszandrine)
"Akárhányszor azon agyalok, hogy milyen lenne, ha szeretnél, ok nélkül elmosolyodom. Aztán eszembe jutnak az okok, hogy miért nem szabadna mosolyognom."
- (via meerablack)
(Source: kossunkfogadast, via meerablack)
"Vannak az életünkben olyan apró pillanatok, amelyekről -miközben még javában zajlanak- tudjuk, hogy sohasem felejtjük majd el. Ilyen lehet egy csók, egy jóleső beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene.. s miközben átéled, egy belső hang halkan azt suttogja valahol benned: ‘szívd magadba mélyen ezt az élményt, örökítsd meg és raktározd el, mert ebből kell majd táplálkoznod egy életen át! Ne felejtsd el! Ide vissza kell találnod - mindig."
- (via meerablack)
"Az alvás: óceán, melybe minden éjszaka lemerülünk"
- (via meerablack)
(Source: lampadarazs, via meerablack)
